Köszönöm, hogy benézel hozzám és elolvasod a bejegyzéseimet.!Ez a blog a pillanatnyi időről és az emlékekről íródik.. Pillanataink és Emlékeink amelyek mellett elsuhanunk.. de ha megállunk, ezáltal megtalál egy érzés,egy vágy,egy álom,,,,és a pillanatnyi gondolatok.Ne egy hétköznapi naplóírást várj.Inkább csak szemezgetek az emlékeimből, pillanataimból, kedvenc verseim és idézeteimből.Színesítem egy-egy szép képpel, zenével.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál. .
.

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
Achimenesről...
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.Imádta a romantikus meséket..lehetett ez film, történet,regény vagy mese.Szinte azonosult a főhőssel.


2018. január 24., szerda

Hittem


Hittem abban a szebb világban Melyet éjjelente álmomban láttam. Hittem benne akár nyitott szemmel, Hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel. Megbíztam, még a legtitkosabb dolgokban is megnyíltam. Hittem a szépet, a jót, minden-minden egyes szót. Hittem azt amit szemem látott, Hittem a szavakban hol ott sokszor bántott. Csalódtam, sokszor magával ragadva repített egy gyönyörű bámulatos gond nélküli vidékre. Hittem a végsőkig! Én hittem benned, Te ezt nem értheted nekem mit jelentett. Egy nap azon kapom magam, Véget ért az álom. Állok szótlanul, s a valóságot látom. Csalódottan omlok össze, szívemben egy világ tört össze. Ezért mást nem okolhatok, Naiv lelkem most pofonokat kapott. Azóta a világot más szemmel látom s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álom. Jeges esti ég ez a mai. Hideg és nyirkos köd borította. Reggel talán kisüt majd a nap, De szívem gyászban marad. Itt az este s a fájdalom. Újra eszembe jut a sok gond. . . Szemem megtelik könnyel, S várom hogy végre elszenderüljek. Akit szeretek nincs itt velem, S nem látja könnyes szemem. Nem érzi amit érzek Nem éli amit én most élek. Halkan kopog az eső az ablakon, Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög és villámlik az ég, Nem tudom meddig bírom ki nélküled még. Erős a sodrás és elvisz az ár, Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, Bárhova bújsz, én sosem feledem.

2016. május 26., csütörtök

Benned létezem




A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.
Benned létezem.

2015. augusztus 1., szombat

10_yapfiles.ru (700x437, 500Kb)



Hősre vársz, egy lányregényben élsz. Mondd miért? Négy fal között szenvedélyt remélsz. Mondd miért? Csak álomharcos a szép királyfi, S a fehér ló sem tud már szállni, Rég véget ért. Itt és most. Ébredj fel, és Végre kezdj élni, Ne akarj egy szívkerékbe Vágyakat törni Ébredj fel, és végre kezdj élni. A mese másnak szól. Tükörország arcvárában élsz. Mond miért? Képzeletből világot remélsz. Mondd miért? Ébredj fel, és Végre kezdj élni, Ne akarj egy félig várban Toronyőr lenni, Ébredj fel, nézd a valóság ennyi Csak mese mindenhol.




0_987ac_d36e794_L (500x381, 320Kb)

2013. április 15., hétfő

Az élet erősebb vagy a halál







Az élet erősebb vagy a halál? A szerelem nagyobb mindkettőnél. Csak az hallhat meg ami már megunt. ha két szerelem egy, ha a magunk szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk. Ha összenézünk, hű szívet mutat egymás szemében két ábrázatunk; nincs éles Észak s elhajló Nyugat - jobb féltekéket hol találhatunk? Így volt, s mindez az öröm árnya csak, ha szépet láttam, téged láttalak, minden szépségbe már belé álmodtalak. S most jó reggelt, felébredt lelkeink, kik egymást még félénken nézitek; és mindenben szerelmetek kering s egy kis zugból a bárhol-t érzitek. Felfedező új földet látogat, más térképen néz új világokat - világod én vagyok, s világom már te vagy. Azért szült minket a szülőnk, hogy tégy engem pecsétnek a Te szívedre, pecsétnek a Te karodra, mert a szerelem erősebb mint a halál. Az élet több mindennél...., lemondani más dolgokért élni...kötelesség, becsület, hívatás...Ez mind szép, de nem élet. Csupán az élet foglalata,, ami üres marad ha csak hosszú szerelem nélküli napok kerülnek bele A szerelem isten műve, ha megtagadod, pokoli szenvedés vár rád. Ne élj nélküle.!!!. Miért vannak érzéseink ha nem érezhetünk? Miért vannak vágyaink, ha nem érhetjük el őket? Elérhetetlen vágy a saját életünk? A szerelem fontos, nem szabad lemondani róla.



2012. május 25., péntek

Remember you






A hallottak napja közeledik. Ilyenkor csendben emlékezünk szeretteink sírjánál.Eszünkbe jutnak kedves szavaik, tetteik, együtt megélt perceink.Van, hogy nem tudunk eljutni a nyugvóhelyükhöz, ilyenkor gyertyát gyujtunk és csenben emlékezünk. Én is ezt teszem. EMLÉKEZEM RÁD..NYUGODJ BÉKÉBEN.


2010. november 17., szerda

Hittem...




Hittem abban a szebb világban Melyet éjjelente álmomban láttam. Hittem benne akár nyitott szemmel, Hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel. Megbíztam, még a legtitkosabb dolgokban is megnyíltam. Hittem a szépet, a jót, minden-minden egyes szót. Hittem azt amit szemem látott, Hittem a szavakban hol ott sokszor bántott. Csalódtam, sokszor magával ragadva repitett egy gyönyörű bámulatos gond nélküli vidékre. Hittem a végsőkig! Én hittem benned, Te ezt nem értheted nekem mit jelentett. Egy nap azon kapom magam, Véget ért az álom. Állok szótlanul, s a valóságot látom. Csalódottan omlok össze, szívemben egy világ tört össze. Ezért mást nem okolhatok, Naiv lelkem most pofonokat kapott. Azóta a világot más szemmel látom s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álom. Jeges esti ég ez a mai. Hideg és nyirkos köd borította. Reggel talán kisüt majd a nap, De szivem gyászban marad. Itt az este s a fájdalom. Újra eszembe jut a sok gond. . . Szemem megtelik könnyel, S várom hogy végre elszenderüljek. Akit szeretek nincs itt velem, S nem látja könnyes szemem. Nem érzi amit érzek Nem éli amit én most élek. Halkan kopog az eső az ablakon, Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög és villámlik az ég, Nem tudom meddig bírom ki nélküled még. Erős a sodrás és elvisz az ár, Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, Bárhova bújsz, én sosem feledem.